Drága Nagymamám készitette igy a kalácstésztát, a korábbi bejegyzésben szereplő pékkiflivel és túrós buktával együtt. Mi, unokák élvezettel ettük akárhányszor ezekkel kinált. Hétvégén kicsit nosztalgiáztam...
Eredetileg a tésztát a kukorica szárának felső, vékony csomók közötti részét használta fel, ezek kiszáritva tökéletesen megfeleltek a célnak akár több éves használatra.
Ezt elmeséltem Drágámnak is, aztán úgy döntöttünk, hogy kb 1 cm vastagságú, simafalú fa rudakkal helyettesitjük. A barkácsboltban vásárolt 3 rúdat, ezeket 15 cm hosszúságúra szabtam, ő lefürészelte, kicsit lecsiszolta a szálkás részeit. Én szappanos vizzel lemostam, majd miután megszáradtak, olajos ecsettel bekentem őket. Aztán spirálozva jöhetnek rá a tésztából vágott csikok. Cukrozott darált dióba hempergettem minden hengert, kelesztettem fél órát, majd megsütöttem.
A rudacskákat használat előtt mindig be kell olajozni, hogy könnyen le lehessen választani róla a még meleg kürtöskalácsokat, csavaró mozdulattal.
Amire tekerve vannak, azok fából készültek? És, ha nem titok, hol vetted őket?
VálaszTörlésjajj ez nagyon jó ötlet! Na majd körülnézek, max feldarabolunk egy natúr fa seprűnyelet :)
VálaszTörlésSzepyke, választoltam a leirásban.
VálaszTörlésReni, a seprü nyele kicsit túl vastag lenne, max. ujj vastagságú jó, mert a vastag fának súlya van. Szerintem attól nem kelne olyan szépen a tészta, de lehet, hogy tévedek...
Szia!
VálaszTörlésMielőtt dióba hempergeted, tejben kell megforgatni, csak épp, hogy megnedvesedjen, így fog ráragadni a dió! Bocs, hogy megint belekontárkodtam! :) Nekem is nagy kedvencem, de nekem sincs nádam, ezért ezt sem sütöttem még :)