Nagyszalontai kemencés kalács

Tegnap mesélt Anyukám arról a kalácsról, amit ő gyakran sütött, mielőtt elkerültem otthonról. Ez attól volt más, mint a többi, hogy csak mazsola volt benne, az is elszórtan, nem volt hagyományos töltelékes, mint pl. diós, mákos, túrós.

Van még egy különlegessége, mégpedig az, hogy nincs benne semmi zsiradék, mégis puhább és foszlósabb mint az olajjal vagy vajjal készült kalácsok. A titok abban áll, hogy a tésztához felhasznált tejet előzetesen fel kell forralni, ettől elvileg kicsapódik a tejből annyi zsír mennyiség, ami elegendő ahhoz, hogy a tészta rugalmas, foszlós legyen.

A történethez még hozzátartozik, hogy Nagymamám sok sok évvel ezelőtt tanulta meg ezt a kalácsreceptet, amikor annakidején Nagyszalontán, Arany János szülővárosában laktak. Akkoriban összeültek az asszonyok a téli estéken és ilyen estékre sütötték ezeket a kalácsokat "óriási" kerek kenyérformákban, ugyanis az eredeti recept 1,5 - 2 kg lisztre szól.

Amúgy még emlékszem, gyerekkoromban ahányszor falun voltunk rokonlátogatáson mindig megkínáltak azzal a finom házi kenyérrel, amiből ha egy szeletet lekanyarítottak, megkenték finom házi zsírral vagy lekvárral, attól bőven jóllaktunk mi gyerekek és rohantunk vissza az udvarra tovább játszani a rég nem látott unokatestvéreinkkel. Gyerekszemmel mindig ámultam a kb. fél méteres átmérőjű kenyerek nagyságán. Amikor Anyukám ezekről a nagy kenyér formákról beszélt, egyből beugrottak az emlékek.

Először beírom a nagy adag receptjét, hogy megmaradjon az utókornak, meg nekem is, aztán pedig leírom úgy ahogy én negyedeltem a mennyiségeket.

Nagy adag hozzávalói:

• 1,5 liter forralt tej
• 3 tojás
• 10 dkg friss élesztő
• 2 kg liszt
• 1 ek só
• 25 ek cukor (kb. 60-70 dkg)
• mazsola
• citromhéj

Mivel én fél kg lisztet használtam, így osztottam:

• 3,75 dl tej
• 1 tojás sárgája
• 1 csapott ek szárított élesztő
• 50 dkg liszt
• 1/4 ek só
• 6 púpozott kanál cukor
• citromhéj - most kifelejtettem
• aszalt vörös áfonya
• 3 féle csokilencse

A tejet felforraljuk, majd mikor kihűl a megfelelő hőmérsékletre, beletesszük a cukrot és ebben felfuttatjuk az élesztőt. Ehhez hozzáadjuk a tojást, lisztet, sót és lágy kalácstésztát dagasztunk. A végén hozzáadjuk a citromhéjat, ezt is jól beledolgozzuk a tésztába.

Itt következik még egy trükk. Eredetileg a kidagasztott tésztát úgy kelesztették, hogy egy konyharuhára tették - ha kisebb formákban sütötték, akkor elosztották 4-6 darabra - majd a cipókat bekenték zsírral. Én ezt úgy csináltam, hogy a kezemmel belenyúltam a zsírba és 1-2 kiskanálnyit kivettem belőle. Jól eldörzsöltem a tenyeremben, amíg átvette a kezem melegét, majd így könnyen, egyenletesen bekenhettem vele a kis cipómat. Így hagytam a tésztát kelni egy nagyobb műanyag edény alatt.

Fontos: a tészta akkor van készre kelve, amikor a zsír réteg megrepedezik a felszínén. Kb. így:

Megj. Mivel az én kalácsformám elég kicsi, a tészta feléből készitettem a kalácsot, másik feléből briósok lettek.

Ezután kézzel kilapogatjuk a tésztát, mert ugye a teteje zsíros és a nyújtófa talán nem is végezne jó munkát, majd megszórjuk a mazsolával - jelen esetben fehér, karamell és natur csokilencsével. Ezután jött az én ügyetlenkedésem - mert eredetileg nem ilyet terveztem - ami következtében ilyen lett ez a kalács, amilyen. Végülis jól sikerült, és ugye minden jó, ha...

Kétoldalról feltekertem, majd középen hosszában elvágtam. Így kaptam két hosszú rudat. Azt is kettévágtam,

Közben eszembe jutott Nagymamám, aki olyan gyönyörűen készítette a négyes fonást. Ezt még annakidején tőle tanultam... Úgyhogy először életemben megpróbálkoztam ezzel is:

Ezt így beletettem a formába és ezúttal konyharuhával letakarva kelesztettem duplájára. Azután pedig 200 C fokon aranybarnára sütöttem.

Fantasztikus lett!!!