Mini kürtöskalácsok
Drága Nagymamám készitette igy a kalácstésztát, a korábbi bejegyzésben szereplő pékkiflivel és túrós buktával együtt. Mi, unokák élvezettel ettük akárhányszor ezekkel kinált. Hétvégén kicsit nosztalgiáztam...
Eredetileg a tésztát a kukorica szárának felső, vékony csomók közötti részét használta fel, ezek kiszáritva tökéletesen megfeleltek a célnak akár több éves használatra.
Ezt elmeséltem Drágámnak is, aztán úgy döntöttünk, hogy kb 1 cm vastagságú, simafalú fa rudakkal helyettesitjük. A barkácsboltban vásárolt 3 rúdat, ezeket 15 cm hosszúságúra szabtam, ő lefürészelte, kicsit lecsiszolta a szálkás részeit. Én szappanos vizzel lemostam, majd miután megszáradtak, olajos ecsettel bekentem őket. Aztán spirálozva jöhetnek rá a tésztából vágott csikok. Cukrozott darált dióba hempergettem minden hengert, kelesztettem fél órát, majd megsütöttem.
A rudacskákat használat előtt mindig be kell olajozni, hogy könnyen le lehessen választani róla a még meleg kürtöskalácsokat, csavaró mozdulattal.
4 megjegyzés:
Amire tekerve vannak, azok fából készültek? És, ha nem titok, hol vetted őket?
jajj ez nagyon jó ötlet! Na majd körülnézek, max feldarabolunk egy natúr fa seprűnyelet :)
Szepyke, választoltam a leirásban.
Reni, a seprü nyele kicsit túl vastag lenne, max. ujj vastagságú jó, mert a vastag fának súlya van. Szerintem attól nem kelne olyan szépen a tészta, de lehet, hogy tévedek...
Szia!
Mielőtt dióba hempergeted, tejben kell megforgatni, csak épp, hogy megnedvesedjen, így fog ráragadni a dió! Bocs, hogy megint belekontárkodtam! :) Nekem is nagy kedvencem, de nekem sincs nádam, ezért ezt sem sütöttem még :)
Megjegyzés küldése