Kelkáposztafőzelék

Drágám már többször említette mostanában, ha rákérdeztem, hogy mit enne: kelkáposzta főzeléket. Bevallom, soha nem ettem, vagy ha ettem volna, nem emlékszem rá. Azért tűnt nehéznek az elkészítése, mert nem tudtam milyennek kell lennie sem ízre, sem kinézetre. Aztán Drágám étel-leírása alapján kerestem egy receptet, nekiveselkedtem és nagy örömömre mindkettőnknek ízlett. Már tudom, hogy egyik kedvenc főzelék nálunk.

A receptet az egyik kedvenc szakácskönyvemből vettem, eddig minden receptje bevált. Gergely Éva: Erdélyi ízek c. könyvéről van szó, amit ahányszor kézbeveszek, örömmel tekintek drága nővérem kézírására az első oldalon, akitől karácsonyi ajándékként kaptam a könyvet immáron 6 éve.

Hozzávalók:

• 1 kg kelkáposzta
• 4 nagy burgonya
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 nagy kanál liszt
• 2 ek olaj
• só, bors
• pirospaprika
• 1 tk köménymag

A kelkáposzta külső leveleit leszedjük, a káposztát kettévágjuk, torzsáját kidobjuk, a vastagabb erezeteket a levelekről eltávolítjuk. A darabokra vágott káposztaleveleket leforrázzuk, állni hagyjuk néhány percig, majd alaposan leöblítjük. Leszűrjük és annyi sós vízbe tesszük, amennyi szűken ellepi. Hozzáadjuk a meghámozott, kockára vágott burgonyát, köménymagot, apróra zúzott fokhagymát, sót és puhára főzzük.

Piros, paprikás rántással berántjuk, kevés borssal ízesítjük, tejföllel tálaljuk.